Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Arab

Az arab a világ legrégebbi tiszta vérben tenyésztett lófajtája. A történelem elõtti idõkben Ázsiában és Közel-Keleten élt vadlovak leszármazottja. Az arabot több országban háziasították, így a helyi feltételeknek megfelelõen egymástól eltérõ típusok alakultak ki. Ezek közül a sivatagi arab, a beduinok lova a legismertebb.
A beduinok olyan lovat akartak, melynek külleme megnyerõ, és amely képes alkalmazkodni a zord sivatagi körülményekhez.
Így hát elkezdõdött a 2000 éves szelekciós tenyésztõi munka. A kancákat bátorságuk és állóképességük, a méneket pedig a külsejük és intelligenciájuk alapján válogatták. A beduinok ügyeltek a fajta tisztaságára, csakis tiszta vérû egyedeket vontak a tenyésztésbe. A lovakat beltenyésztették is, hogy a lehetõ legjobban rögzítsék a fajtajelleget.
A fejlõdésére nagy mértékben hatott az iszlám vallás. A 7. században a próféta, Mohamed ismerte fel a bátor, gyors és mozgékony lovak jelentõségét a hadviselésben. Híveinek szinte kötelezõ volt a lovak szeretete, tisztelete, és azt hirdette, hogy a lónak adott minden egyes gabonaszem után a hívõ egy bûne a mennyben megbocsáttatik.
Ahogy az iszlám birodalom terjeszkedett, az arab ló egyre népszerûbb lett Európában. Az európaiak is felismerték a fajta remek tulajdonságait, ezért nemsokára mindenhol próbálták a helyi fajtákkal keresztezni.
Mivel az arab jól örökíti utódaiba felépítését, hamarosan népszerû lett mint fajtaalapító-és javító ló. Ennek következtében jobban hatott a világ lóállományára mint bármely más lófajta a világon.
Minden melegvérû fajtában találkozunk arab vérrel, de sok póni és néhány hidegvérû kialakulásában is szerepet játszik az arab vér.


Jellemzõk:
Szín: pej, sárga, szürke
Marmagasság: 150-155 cm
Küllem: csukafej, tûzött nyak, rövid hát, mély szügy, izmolt far, kemény végtagok
Viselkedés: intelligens, kitartó, tüzes, bátor
Használati mód: hátas-és versenyló, illetve fajtajavító

Kialakulás:
Ázsiai vadló-> ARAB

 

 

Angol telivér

Angol telivért a világ leggyorsabb és legértékesebb versenylovaként tartják számon.
A lóversenyzés Angliában, II. Károly uralkodása alatt virágzott fel. A honos fajták legjobb kancáit importált arab, török, és berber lovakkal keresztezték, s így kialakult egy tetszetõs küllemû, gyors típusú versenyló.
Ahogy a lóversenyzés egyre népszerûbb és elterjedtebb lett, a tenyésztõk egyre több figyelmet fordítottak a pedigrére, és csak versenyeken kipróbált õsöktõl származó lovakat használtak a tenyésztésben.
Kezdetben a telivért hosszú, 4-12 mérföldes távon (ez kb. 7-20 km) indították, de késõbb népszerûbbé váltak a rövidebb versenyek, így fiatalabb lovak is versenyezhettek.
A telivér iránt mindig élénk külföldi érdeklõdés mutatkozott, ezért nagy számban exportálták. Ma már szerte a világon tenyésztik, néhány ország pedig kimagasló eredményeket ért el:
- Az USA rendkívül híres fiatal sprintereirõl
- Franciaország a közép-és hosszútávfutó telivéreivel büszkélkedhet
- Írországban szintén kiváló telivéreket tenyésztenek
Jó felépítésének, hosszú, könnyû, elegáns lépteinek és egyensúlyérzékének köszönhetõen az angol telivér kitûnõ hátasló is.
Nyugodtabb vérmérsékletû fajtákkal keresztezve remek díjugró, díjlovagló, military-és vadászlovak származnak tõle.


Jellemzõk:
Szín: telt színek
Marmagasság: 150-182 cm, használati módtól függõen
Küllem: változó; finom, elegáns fej, hosszú, ívelt nyak, mély szügy, rövid, erõs hát, izmolt far, kemény végtagok
Viselkedés: bátor, lelkes

Kialakulás:
Arab-> török-> berber-> galloway-> ANGOL TELIVÉR

 

 

Quarter horse

Amerika legrégibb, ma is tenyésztett fajtája a quarter horse.
A 17. században a virginiai és karolinai városok fõutcáján minden szombat és vasárnap lóversenyeket rendeztek. A táv negyed mérföld (kb. 400 m) volt. A csikaszó indiánok pónijai és az Angliából importált telivérek keresztezésébõl származó lovak rendkívül gyorsnak bizonyultak ezen a távon, így rövidesen megkezdõdött tenyésztésük. A "quarter" angol eredetû szó, jelentése: "negyedes". Ez az elnevezés a negyed mérföldes versenyek után ragadt e fajtára.
A quarter tenyésztése a gyorsaságra és a nagy gyorsulást feltételezõ sprintre irányult.
Ahogy a fajta terjedt, egyre több jó tulajdonságát ismerték fel. A quarter nagyon erõs ló, válla, fara izmolt, nagy távolságot tud megtenni egy testesebb lovassal és annak málhájával együtt. Robbanékony, képes szûk fordulatokra, mely alkalmassá teszi a csorda melletti munkára.
A quarter egyesíti az erõt, a gyorsaságot, a mozgékonyságot, az intelligenciát. Könnyen betörhetõ fajta, ezért is ilyen népszerû.
Használati módtól függõen különbözõ típusai alakultak ki, de minden típus hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. A nagyobb testûek munkalovak, a kisebbeket pedig versenycélokra használják.
Az USA-ban a quarter a legnagyobb egyedszámú fajta. Népszerûsége okán nagy számban exportálják.


Jellemzõk:
Szín: telt színek
Marmagasság: 150-160 cm
Küllem: rövid fej, izmos nyak, zömök törzs, széles, izmolt far, finom végtagok
Viselkedés: intelligens, sokoldalú, odaadó
Használati mód: hátasló-és versenyló, mezõgazdasági alkalmazás, rodeó

Kialakulás:
Arab->berber->török->andalúziai->telivér-> QUARTER HORSE

 

 

 

Musztáng

A musztáng Észak-Amerika elvadult lova. A spanyol telepesekkel érkezett ide, így eredete az andalúziai, az arab és a berber fajtákra vezethetõ vissza. Több mint 300 évig élt vadon, ezalatt kemény, szívós és független fajtává alakult. Sokat közülük az indiánok fogtak be, majd késõbb pedig a marhahajcsárok között vált népszerûvé.
Gulyaérzetét megfelelõnek találva hamar munkára is fogták, eközben pedig megkezdõdött keresztezése a telepesek lovaival, hogy nagyobb testû munkalovat alakítsanak ki. Késõbb a telivérrel nemesítették. A quarter horse is a musztángból alakult ki.
A vadon élõ musztángok száma mára sajnos erõsen lecsökkent, törvényi védelem alatt állnak. A védelmen túl intézményesített formában különbözõ nyilvántartások is mûködnek az egyes vérvonalak megõrzése érdekében.


Jellemzõk:
Szín: minden szín
Marmagasság: 145-155 cm
Küllem: változó; könnyû test, kemény végtagok
Viselkedés: független, konok
Használati mód: terelés, lovaglás, távlovaglás

Kialakulás:
Andalúziai-> arab-> berber-> török->-> MUSZTÁNG

 

 

 

Pinto

A köztudat sokáig az amerikai indiánokhoz kapcsolta e látványos megjelenésû lovat. Mára széles körben elterjedt hobbi-és bemutatólóvá vált. Kezdetben a pintót, színtípusként jegyezték.
A pinto színmintái két csoportba sorolhatók. Overónak nevezik, amikor nagy fekete és fehér foltok váltakoznak. A tobiano mintánál fehér alapszínen bármilyen színû foltozottság- a feketén kívül- elõfordulhat.

 

Jellemzõk:
Szín: fehér és fekete, vagy fehér és -feketén kívül- bármelyik szín kombinációja
Marmagasság: változó
Küllem: változó
Viselkedés: változó
Használati mód: hobbilovaglás, mezõgazdasági munka, bemutatók

Kialakulás:
Musztáng-> PINTO

 

 

 

Falabella

Legfeljebb 75-cm-es magasságával a világ legkisebb lova. Nevét tenyésztõi után, a Buenos Aires mellett gazdálkodó Falabella családról kapta.
Kis testû telivértõl származik, melyet shetlandi pónival kereszteztek.
Bármely fajtájú kancával keresztezve az utód sokkal kisebb lesz mint az anyja, és néhány generáció múlva az elõbbi utód leszármazottai elérik a falabella méretét.
Arányait tekintve a falabella nem póni, hanem kis testû ló. Legalább annyira gondos tartást igényel, mint egy telivér. A méretcsökkenés erejét is elvitte, ezért hátasnak nem alkalmas, de használják kocsiba fogva, illetve díszállatként.


Jellemzõk:
Szín: bármely szín
Marmagasság: legfeljebb 75 cm
Küllem: miniatûr lóra emlékeztetõ arányok, finom csontozat, rövid végtagok
Viselkedés: szelíd, bátor
Használati mód: kocsiló, díszállat

Kialakulás:
Shetlandi póni-> telivér-> FALABELLA

 

 

 

Mangalarga

A brazil mangalarga 100 éves fajta. Honos crioulo kancáknak andalúziai és alter real ménekkel való fedeztetése révén alakult ki.
Az eredményül kapott remek, 5 jármódú hátasló ötödik jármódja az ügetés és vágta közé esõ ún. marcha, amely kényelmes lovaglást tesz lehetõvé.
A szintén brazil campolino a mangalarga nagyobb testû változata.

Jellemzõk:
Szín: pej, sárga, aranysárga, szürke
Marmagasság: 160 cm
Küllem: hosszúkás fej, rövid hát, erõs far, mélyen tûzott farok, hosszú lábak

Kialakulás:
Crioulo-> andalúziai-> alter real-> MANGALARGA

 

 

 

Shetlandi póni

A Skóciától északkeletre található Shetland-szigetekrõl származik. Itt közel 2000 évig elszigetelve élt.
Eredete nem ismert. Egyesek szerint Skandináviából került Shetlandra, de az is elképzelhetõ, hogy az exmoor "törpe" típusa is közrejátszott a létrejöttében.
Elszigetelt fejlõdésének köszönhetõen tiszta vérvonalú maradt. A 19. században bányalónak használták, sokukat ezért szállították el Shetlandról. Ennek eredményeként tenyésztésben eluralkodott a mennyiség szemlélet, amelynek következtében a fajta leromlott. A fajta jelleg visszaállítása érdekében törzstenyészeteket hoztak létre. Ez lett az elsõ önálló tenyészegylettel rendelkezõ pónifajta.
A honos fajták közül 105 cm-es magasságával a legkisebb, méretéhez képest viszont a világ legerõsebb pónifajtája.
Bár mérete miatt ideális lenne arra, hogy gyerekek lovagoljanak rajta, konok, független karaktere megkívánja, hogy keményen-de nem durván- tartsuk kordában.


Jellemzõk:
Szín: fekete, pej, szürke, sárga, részben telt színek
Marmagasság: 105 cm
Küllem: kis fej, mély, dongás törzs, rövid hát, rövid lábak, kemény paták
Viselkedés: makacs, független, konok, önfejû

Kialakulás:
Kelta póni-> SHETLANDI PÓNI

 

 

 

Walesi pónik

 

A Szekció

B Szekció

 

C Szekció

D Szekció

 

Sokak szerint a walesi póni a legszebb pónifajta az egész világon. A walesi póni méneskönyve négy (A, B, C, D) szekcióra oszlik.

A SZEKCIÓ

A walesi fajták közül a legkisebb méretû, a walesi hegyi póni számít az eredetinek. Valószínûleg a kelta pónitól származik.
Az 1000 éves hegyvidéki élet biztos járásúvá, ellenállóvá, gyorssá tette ezt a fajtát. Ez a pónifajta rendkívül jó tulajdonságokkal rendelkezik: intelligens, nyugodt, kitartó. Természetes ugróképességgel is rendelkezik.
A hegyi pónit ma is eredeti környezetben tenyésztik, ezáltal biztosítják természetes tulajdonságait. A másik három walesi pónitípus a hegyi pónin alapszik.


Jellemzõk:
Szín: bármely szín, kivéve a tarkát
Marmagasság: 125 cm
Küllem: Kis fej, homorú orrhát, elegáns nyak, meredek váll, rövid hát, magasan tûzött farok, rövid lábak, egészséges paták
Viselkedés: okos, kedves, bátor, lelkes
Használati mód: lovaglás, hátaspónifajták alapítója

Kialakulása:
Kelta póni-> arab-> WALESI HEGYI PÓNI

 

B SZEKCIÓ

A B szekcióba sorolt walesi póni gyerekek számára lett kitenyésztve. Hegyi póni kancákat kereszteztek kis testû telivér ménnel.
Hasonlít a hegyi pónira, de annál magasabb és finomabb felépítésû.


C SZEKCIÓ

A C szekcióba sorolt walesi póni a walesi cob kisebb méretû változata. Energikus, bátor, és rendkívül sokoldalú. Korábban legfõképp hámosként használták, de ez ma már nem jellemzõ. Lovasportyákra is alkalmas, hiszen nagyon jó teherbírású, könnyen elbír egy felnõtt embert is a hátán.


D SZEKCIÓ

A walesi cob az elõzõ csoport nagyobb testû változata. Úgy tartják, hogy a 12. század körül alakult ki a hegyi póni, és a spanyol lovak keresztezésével. Elképzelhetõ, hogy rokonságban áll a már kihalt walesi kocsilóval is. A középkorban málhásként és nyereg alatt használták. Kiváló ügetõ, világszerte sok ügetõfajta kialakításában vett részt.

 


Jellemzõk:
Szín: mint a walesi hegyi póninál
Marmagasság: 140 cm
Küllem: mint a walesi hegyi pónié; jó hátaspónira jellemzõ külsõ
Viselkedés: okos, kedves, bátor

Kialakulás:
Walesi hegyi póni-> telivér-> arab-> WALESI PÓNI

 

 

  Shire

 

 

A shire 190 cm-es magasságával és tonnán felüli tömegével a világ legnagyobb lófajtája.
Feltehetõen a great és az old black lovaktól származik, amelyek hátán középkori lovagok indultak csatába. A csatalovak eredete sem tisztázott, egyesek szerint az észak-európai fríz és flamand szerepel felmenõik között.
Az old english black fõleg Anglia középsõ részén terjedt el, ahol az ipari forradalom beköszöntével erõsen megnövekedett a szállítandó nyersanyag és készáru mennyisége.
A 19. század közepére az erés hámoslovak iránt megnõtt az igény, s az ezt kielégíteni szándékozó gondatlan tenyésztés a fajta leromlásához vezetett. 1878 a korábbi Fogatló Tenyészegyletbõl megalakult a Shire Tenyészegylet.
Szinte felhõtlen öröm dolgozni ezzel a nagyszerû, nemes lóval. Népszerûsége biztosítja fennmaradását még akkor is, ha hámoslóként már nincs rá többé szükség.


Jellemzõk:
Szín: fekete, pej, szürke- fehér jegyekkel
Marmagasság: 170-180 cm, a mének elérhetik a 190 cm-es magasságot is
Küllem: kissé kosba hajló fej, széles szügy, mély, dongás törzs, izmolt test, hosszú, bokaszõrös lábak
Viselkedés: jóindulatú, kedves, szelíd, dolgos
Használati mód: nehéz hámos-és bemutatóló

Kialakulás:
Fríz ló-> old english black-> flamand ló-> helyi fajták-> SHIRE

 

 

 

Ír félvér

Az ír félvér fajtaként való bejegyzésére csak a közelmúltban került sor. Kialakítása még napjainkban is tart. A telivér és az ír igásló keresztezésével állítják elõ. Az utódok remekül szerepelnek díjugró-és military versenyeken. Az 1970-es évektol kezdõdõen az Ír Lótenyésztési Szövetség figyelemmel kíséri a fajta alakulását. A szülõvonalaknak megfelelõen még mindig több típus létezik a fajtán belül. A többségre jellemzõ a jó formájú, éber fej és az erõs testfelépítés.


Jellemzõk:
Szín: bármely telt szín
Marmagasság: 170 cm
Küllem: változó; jellegzetes hunter vagy ugró típus
Viselkedés: okos, merész, érzékeny
Használati mód: vadászat, díjugratás, military

Kialakulás:
Ír igásló-> telivér-> connemara-> ÍR FÉLVÉR

 

 

Angloarab


A világ minden táján élnek az arab és a telivér keresztezésébõl származó angloarab lovak.
A fajta a 19. század negyvenes éveiben végzett keresztezésekbõl (angol telivér és arab) származik.
Kezdetben két vonal létezett: a déli és az ún. tiszta vonal. A déli vonal kialakulási helye a délnyugat-franciaországi Limousin vidéke, ahol az arab és a telivér ménekkel fedezték a helyi, de szintén arab, illetve a keleti leszármazási vonalú kancákat. A tiszta vonalat az arab és az angol telivér keresztezésével alakították ki.
Az angloarab kiváló versenyló. Angloarab méneket használtak több fajta feljavítására, ilyen például a Selle Francaise, vagyis a francia hátasló.


Jellemzõk:
Szín: a legtöbb telt szín
Marmagasság: 170 cm
Küllem: finom fej, kifejezett mar, mély szügy, rövid hát, jó arányú far, magasan tûzött farok, hosszú, vékony lábak
Viselkedés: bátor, lelkes, okos
Használati mód: hátas-és versenyló

Kialakulás:
Keleti típus-> arab-> angol telivér-> angloarab telivér

 

 

 

Trakehneni

A trakehneni az egykori Kelet-Poroszországból származik, ami a mai Lengyelországhoz tartozik.
Az 1732-ben alapított trakehneni ménesben nemesítették, helyi schweikenre alapozva. A fajta létrejötte a telivér és az arab vérnek is köszönhetõ.
A második világháború során a fajta egyedszáma erõsen lecsökkent. 1945-ben 700 kancát és néhány mént telepítettek a nyugati országrészbe, az oroszok elõl. Ez lett a fajta új törzstenyészete. A gondos, alapos tenyésztõi munka meghozta gyümölcsét: mára az egyik legelegánsabb lófajtává vált.
Külleme, elegáns mozgása, és sokoldalúsága miatt a díjlovasok kedvelt lova lett, de bemutatókon is gyakran találkozhatunk vele.


Jellemzõk:
Szín: bármely telt szín, általában sötét árnyalatban.
Marmagasság: 168-170 cm
Küllem: elegáns fej, hosszú nyak, kifejezett mar, mély szügy, erõs, középhosszú hát, kerek far, vékony lábak, erõs paták
Viselkedés: kezelhetõ, lelkes, bátor, sokoldalú
Használati mód: hátas-és versenyló

Kialakulása:
Schweiken-> arab-> telivér-> TRAKEHNENI

 

 

Hannoveri

Nevét tenyésztõhelyérõl, a németországi Hannoverrõl kapta.
A hannoveri fajta alapítása 1735-ben történt, amikor II. György király rendeletére létrehozták a cellei ménest.
A középkori csatalovaktól származó helyi állományt holsteini lovakkal keresztezték, így egy kisebb méretû kocsilovat nyertek.
A tenyésztést Angliából importált telivérrel és cleveland bay-jel folytatták, majd az andalúziai vér is szerephez jutott a fajta kialakításában.
1867-ben létrejött tenyészegylete olyan lovat szeretett volna, amely használható fogatban de katonai célokra is alkalmas. Ez meg is megvalósult, de az elsõ világháború után a katonai célú lovak iránti igény visszaesett, melynek következtében a tenyészcél is megváltozott.
Gazdasági, fogat-és hátasló lett az új irányvonal.
A második világháború azonban újra változtatni kellett. A hannoveri iránt nem mutatkozott komolyabb igény. Most csúcsminõségû hátaslvat szerettek volna kitenyészteni. A tenyésztésbe arabot, trakehnenit és telivért vontak be. Ezáltal a hannoveri egy erõs, atletikus, ugyanakkor elegáns lovat kaptak, melynek vérmérseklete ideális hátas-és versenylóvá tette.
A hannoveri lovak jól szerepelnek díjugrató és military versenyeken, de díjlovaglásban is megállják a helyüket.


Jellemzõk:
Szín: minden telt szín
Marmagasság: 160-180 cm
Küllem: változó; erõteljes törzs, rövid, erõs lábak
Viselkedés: okos, érzékeny, bátor, odaadó
Használati mód: verseny-és hátasló

Kialakulás:
'Great' csataló-> holsteini-> telivér-> cleveland bay-> andalúziai-> trakehneni-> arab-> HANNOVERI

 

 

 

Holsteini

A német lófajták közül talán a holsteini alakult ki a legrégebben. Németország északi részérõl származik, a schleswig-holsteini mocsaras vidékrõl származik.
Kezdetben andalúziai és nápolyi lovakkal keresztezték a mocsári lovakat. Ennek eredményeként létrejött egy egész Európában kedvelt, nagy testû ló.
A fajta finomítása érdekében a 19. században a holsteinire cleveland bay és telivér vért vittek. Ezáltal egy erõs, magas léptû, jó állóképességû, elegáns kocsiló jött létre. A cleveland bay és a telivér nagyban növelte ugróképességét, és díjlovaglásra is alkalmassá tette.
A második világháború után a fajta egyedszáma erõsen lecsökkent.
A holsteini a telivérrel történõ finomítgatásoknak köszönhetõen minden szinten és minden lovaglóágban sikeres versenyló.


Jellemzõk:
Szín: a legtöbb telt szín
Marmagasság: 168-178 cm
Küllem: elegáns fej, erõs nyak, izmos váll, mély mellkas, telt törzs, erõs far, rövid lábak
Viselkedés: okos, odaadó, merész, sokoldalú, jó természetû
Használati mód: hátas-és versenyló

Kialakulás:
Mocsári ló-> andalúziai-> nápolyi-> cleveland bay-> telivér-> HOLSTEINI