Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
 AZ UGRÓ ÜLÉS:

A lovas ülése az alapja a lovas befolyásának. A lovaglásban három ülésmódot különböztetünk meg:

1.az idomító, vagy alapülésmódot,

2.a könnyített ülésmódot,

3.és a versenyülésmódot (galoppülés)

 A könnyített ülésmód elsősorban az ugratásnál jut szerephez, de használják még tereplovaglásnál, és fiatal lovak idomításánál is. Ezen belül a könnyítés foka szerint megkülönböztetjük a fiatal ló belovaglásánál alkalmazott könnyűülést, a könnyítőülést, ugróülést, és a terepen gyakorolt ülést. A könnyítet ülésmód, mint minden ülésmód, az idomítóülésből fejlődött ki. A könnyített ülés esetén a válltól a térden át a sarokig egy súlyvonalat húzhatunk. A súlypontáthelyezés a könnyített ülésmód esetén a csípő megemelésével történik.

 Az ugrólovas az akadályokat alapvetően könnyített ülésben (ugróülés) küzdi le. Ez azért történik, hogy a ló hátát optimális mértékben tehermentesítsük, és a ló hátának az ugrás közbeni szükséges mozgásszabadságot lehetővé tegyük. Ezen túlmenően a lovas a lovas az ugró ülésmódban rugalmasabb, mint idomítóülésben, amelynél a lovas a nyeregben a lehető legmélyebben ül. A lovas súlyvonala idomítóülésben a fültől a vállon, csípőn át a sarokig fut. Minden ülésmód alap ülésmódja az idomítóülés, ami a kezdő lovas számára különösen fontos.

 A kengyelszíjak az ugratáshoz szükséges könnyített ülésben rövidebbre vannak csatolva, mint az idomítóülésnél. A kengyelszíjakat 3-5 lyukkal rövidítik meg. Ezzel a térd hajlítottsága megnő. A függőleges tartás megszűnik, a lovas csípőből kissé előredől. Ezáltal a lovas súlyát az ülőcsontok helyett főként a comb, a térd és a sarok tartja. Az alsó lábszár a hevedernél marad, a lóhoz simul. A kengyelt a talp legszélesebb pontján (talpközépen) tartjuk, hogy azt az érzést közvetítse, mintha a láb a talajon állna. A sarkat közben lefelé nyomjuk. Az egyensúly tartásához az ülőcsontokat kissé megemeljük, ezzel azoknak a ló hátára gyakorolt nyomását csökkentjük, kiiktatjuk, a csípőt előretoljuk. A lovas már nem mélyen a nyeregben ül, mint idomítóülésben, hanem a „nyergen”.

 Ideális esetben a kezeket a nyak két oldalán, a mar előtt tartjuk. A szár hosszát a könnyítés mértékéhez és a felsőtest előrehajlásához igazítjuk. A kezek a ló szájával laza kapcsolatot tartanak.

 A könnyített ülésmód állásban és lépében is gyakorolható. Nagyon jó kezdetben a tükör előtt is gyakorolni. Eközben a kezdő megállapíthatja, hogy a könnyített ülésmódot állásban nem is olyan könnyű kivitelezni. Mozgás közben ez lényegesen könnyebben sikerül.

 A terepen hegynek és völgynek is könnyített ülésmódban lovaglunk. Ezért a kilovaglások is jó alkalmat jelentenek a gyakorlásra és mindezek fixálására.

 A lovas egyensúlya fontos feltétel, melyet az ugratásnál figyelembe kell venni. Ahhoz, hogy a lovas az ugrás különböző fázisaiban a lóval együtt tudjon maradni, optimális egyensúlyban kell lennie. Ló és lovasa egyetlen egységet kell, hogy képezzen.

 Egyensúlygyakorlatokat különösen kezdőként kell sokat gyakorolni. De a haladó lovasok is szívesen térnek vissza az üléskorrekció céljából a futószárra.

 Egykori voltizsáló gyerekek csak nevetnek a felnőtt tanulólovasok kísérletein, akik lovuk hátán az ülésgyakorlatokat kísérlik meg végrehajtani. Voltizsálás közben ugyanis az egyensúlyérzék olyan tökéletessé válik, hogy például vágtában a lovon állni is gond nélkül lehet.

 

 

 

 A futószáron végzett ülésgyakorlatok segítséget nyújtanak és szükségesek. Egyrészt a lóval történő kapcsolat felépítéséhez; másrészt, hogy tisztában legyünk a saját testünk feletti ellenőrzéssel.

 A futószáron, szár és kengyel nélkül az egyensúly érzése és a független ülés a különböző gyakorlatokkal optimálisan gyakorolható. A gyakorlatok a lovas számára lehetővé teszik, hogy a ló egész mozgásfolyamatával összhangban legyen anélkül, hogy lendületében és térnyerésében akadályozná a lovat. Ugratáskor a rálovaglásnál és ugrás fölött a lovat nem szabad zavarni. Amennyiben a lovas elugrásnál mégis elmarad, inkább a ló sörényébe kapaszkodjon, minthogy a szárba rántson bele, és ezáltal a lovat a száján keresztül akadályozza.

 Gyakorlási javaslat: rövid ügetésben a karokat hátul összekulcsoljuk, és ebben a pozícióban próbálunk lazán ülve maradni.

 A gyakorlatot megnehezíthetjük, ha a kengyeleket magunk előtt átvetjük, és kengyel nélkül végezzük azt. Ekkor a lovasnak saját testén kívül nincs más segítsége. Ekkor a térd összezárására, egyensúlyra, és annak érzékelésére van szükség. (maly: ez a gyakorlat könnyűügetésben kiváló izomerősítő feladat is /akár a szárakat is foghatjuk/...)

 Más gyakorlatokkal futószáron a kiegyensúlyozott, mély és laza ülés gyakorolható: a kengyelek ismét átvetve, a lovas jobb kezével a nyerget fogja, és hátrafelé egy elképzelt karosszékbe süllyed – kartámla sajnos hiányzik. Ezt a pozíciót egy darabig meg kell tartani. Ez egy olyan gyakorlat, amely ráadásul bizalmat is épít ki. Az ember a kezeivel megérintheti a ló farát, vagy akár rá is helyezheti.

 Egy további gyakorlat a csípő környékét lazítja: nyújtsuk mindkét kezünket oldalra, és felsőtestünket fordítsuk előbb az egyik, majd a másik oldalra.

  

A LOVAS MINŐSÍTÉSE:

A lovasokat a lovas szövetség éves teljesítményük alapján különböző kategóriákba sorolva minősíti.

1. osztályú sportoló az, aki az előző naptári évben a Magyar Lovas Szövetség által jóváhagyott, illetve nemzetközi 1,30 m vagy annál magasabb versenyszámain az 1-14. helyen végzett, ezenkívül a felnőtt magyar bajnokság 1-10.helyezettje, amennyiben az ob döntőt feladás, kizárás nélkül teljesítették.

2. osztályú sportoló az, aki az A2 (130 cm) vagy annak megfelelő, vagy magasabb szintű nemzetközi versenyszámban minősítőpontot szerez.

3. osztályú sportoló az, aki B2, B3vagy Aranyos-kupa versenyen helyezést ér el, így minősítőpontot szerez.

 Aranyjelvényes ifjúsági sportoló:

 Aki az előző évben a Magyar Lovas Szövetség által jóváhagyott minősítőversenyeken, illetve nemzetközi ifjúsági versenyeken 1,25 m, vagy annál magasabb versenyszámain – csak ifjúsági számokban – összesített eredményei alapján az első 10-ben végzett, illetve az ifjúsági magyar bajnokság első 6 helyezettje, amennyiben a döntőt kizárás, feladás nélkül teljesítette.

Ezüstjelvényes ifjúsági sportoló:

 Az, aki az előző évben a Magyar Lovas Szövetség által jóváhagyott minősítőversenyeken (B2 ifjúsági, B3 ifjúsági, nemzetközi versenyek 1,25 m, vagy annál magasabb versenyszámain) minősítőpontot szerez. A rangsor szerint csak ezeket a versenyeket veszik figyelembe. Csak az lehet ezüstjelvényes ifjúsági sportoló, aki A1 ifjúsági (vagy annak megfelelő ill. magasabb szintű nemzetközi verseny ifjúsági versenyszámában) helyezést ér el.

Bronzjelvényes ifjúsági sportoló:

 Aki B2-B3, illetve Aranyos-kupa ifjúsági versenyszámokban helyezést ér el, így minősítőpontot szerez.

UGRÁSI FÁZISOK:

Elugrás – lebegés – földetérés - továbblovaglás. Vajon a repülés szebb lehet, mint a díjugratás? Aligha hihető. Az akadály átugrása három különböző fázisból tevődik össze: elugrásból, lebegésből és talajfogásból.

 

 A lovasnak mindhárom fázisban jól kiegyensúlyozottan és egyensúlyban kell ülnie, hogy lovával együtt tudjon mozogni. Fontos, hogy az egész ugrási folyamat alatt a térd és az alsó lábszár helyzetén nem változtassunk. A lovas kezének állandó puha támaszkodást kell fenntartania a ló szájával. A fej egyenesen előrenéz, és a következő akadály van a látómezőben. A lovas már az egyenletes alaptempóban történő rálovaglás során kellő mértékben biztosítja lovának a fejszabadságot. Az elugrás pillanatába lovasa keze a ló szája irányába puhán előremozdul. Egy könnyű kapcsolat azonban a ló szájával fennmarad.

 A csípő a könnyített ülésben kissé előredől. Ezzel együtt az alsó lábszár szépen a hevederhez „ragad”, és nem csúszhat hátra, mert a lovas kellő benyomást gyakorol a mélyen fekvő sarokkal.

 A lebegő fázis alatt az ülep a nyeregből kissé kiemelkedik. Nem szabad azonban túl magasra kiemelkednie.

 Talajfogáskor a felsőtest visszatér az eredeti helyzetébe. A lovas számára a nehézség abban rejlik, hogy ezt a visszatérést oly finoman hajtsa végre, hogy a felsőtest sem „a mozgás mögé kerüljön” – ne túl későn legyen visszavéve, és ne essen előre sem, mint egy sózsák.

 Csak az a lovas támogatja optimálisan a lovát az akadályok hiba nélküli teljesítésében, aki a helyes pillanatot elkapja.

 A földről, a ló szabadon ugrásánál lehet az ugrás mozgásfolyamatát jól megfigyelni. Az akadály előtti utolsó pár vágtaugrásnál először a ló a fejét és a nyakát lefelé mozdítja, a fejét akkor emeli fel, amikor az elülső láb az ugráshoz elemelkedik. A hátsó láb izomzata a csípő,- térd- és csánkízületeket mint egy megfeszített rugó, ellendíti és felemeli a lovat a magasba az akadályon át. Eközben az elülső lábait szorosan a teste alá húzza, és a hátát domborítja.

 Talajfogáskor a ló egyik elülső lábára érkezik, melyet a másik elülső láb (a vágtában vezető láb) követ, majd mindkét hátsó lába következik.
 

 

 
 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.